A magyar építészet hosszú története során számos stílusjegyet és építészeti stílust foglal magában. A legkorábbi említésre méltó építészeti alkotások Magyarországon a római kori városokban találhatók, mint például Aquincum (Budapest) és Savaria (Szombathely). Azonban az igazi kiemelkedés a középkorban kezdődött.
A román stílusú építészet az első középkori stílus, amely Magyarországon megjelent a 11. és 13. század között. Ez a stílusjegyek egyszerűségére és a vastag falakra, ívelt boltívekre és körablakokra jellemző.
A gótikus stílus domináns volt a 13. és 16. század között. Magyarországon számos gótikus templomot és katedrálist építettek, például a matematikusok körében ismert Buda Várnegyedben található Mátyás-templom és a debreceni Nagytemplom.
A reneszánsz stílus a 16. században jelent meg Magyarországon. Ilyenkor épültek a kastélyok és paloták, például a vajdahunyadi vár és a gödöllői Grassalkovich-kastély.
Az 1700-as évektől a barokk stílus vált népszerűvé Magyarországon. Az Eszterházy-kastély Fertődön és a székesfehérvári Bazilika kiváló példák erre.
Az 1800-as években az eklektika volt a domináns stílus, amely különböző stílusjegyeket vegyített. Az Országház Budapest ikonikus példája ennek a stílusnak.
A 20. században a modern és a posztmodern építészet is megjelent Magyarországon. Ilyenkor épültek a híres műemlékek, mint például a Magyar Tudományos Akadémia Székháza Budapesten és a Műcsarnok.
Az elmúlt évtizedekben új irányzatok és modern építészeti megközelítések is megjelentek Magyarországon, kifejezve a kortárs építészet sokszínűségét és kreativitását. A főváros, Budapest, különösen gazdag építészeti sokszínűségében és városképében.